A baktériumok könnyen eljuthatnak a húgycsőbe, majd a húgyhólyagba is. Legrosszabb esetben akár a vesét is megtámadhatják. A húgyúti fertőzések a leggyakoribb megbetegedések közé tartoznak: a nők mintegy 60%-a és a férfiak nagyjából 12%-a legalább egy ízben szenved tőlük életük során.1 (A nők azért számítanak veszélyeztetettebbeknek, mert rövidebb a húgycsövük, így a baktériumok könnyebben eljuthatnak a húgyhólyagba.) Számos faktor növeli a húgyúti fertőzések kockázatát. Ezek közé tartoznak az öröklött tényezők (fogékonyság), a rossz higiéniás körülmények közt folytatott nemi aktus, az életkor, anatómiai rendellenességek (különösen gyermekkorban), a legyengült immunrendszer, kezeletlen cukorbetegség, rendszeres vagy tartós katéterhasználat, illetve nők esetében a menopauza, férfiaknál a megnagyobbodott prosztata. A húgyúti fertőzések a fertőzéses megbetegedések második leggyakoribb formáját jelentik.2
A húgyúti fertőzések jellemző tünete a fokozott, sürgető vizelési inger, a vizelés közben jelentkező húgycsőégés vagy fájdalom, a zavaros, vagy kellemetlen szagú vizelet, a véres vizelet, illetve nőknél a medencetáji fájdalom.
A legtöbb esetben a húgyúti fertőzések sikerrel kezelhetők antibiotikummal, vagy antifungális (gombaellenes) szerekkel, attól függően, hogy a fertőzést baktérium vagy gomba okozta.
Egy újabb fertőzés esélye azonban magas: az 55 év feletti nőknél több mint 50%, a fiatalabb korosztálynál pedig mintegy 36%.3 Akkor beszélhetünk visszatérő húgyúti fertőzésről, ha 12 hónapon belül 3 vagy több, vagy 6 hónapon belül legalább 2 igazolt fertőzésen esett át valaki.
A jelenlegi orvosi gyakorlat elsősorban a megelőzésre koncentrál; ezzel kapcsolatos útmutatók több internetes oldalon is hozzáférhetőek.4
Ugyanakkor azt is feltételezik, hogy bármilyen fertőzés okozta GAG-réteg sérülés (ami súlyos húgyúti fertőzéseknél gyakran előfordul) növeli az esélyét annak, hogy a baktériumok megmaradjanak (perzisztáljanak), és további fertőzéseket okozzanak. Egyesek úgy vélik, a visszatérő húgyúti fertőzések az IC/BPS kiváltó okai közé tartoznak.5
Ebből következik, hogy az utóbbi években többen is felvetették, hogy a gyakori húgyúti fertőzések terápiájához hozzá kell, hogy tartozzon a GAG-réteg integritásának helyreállítása – ugyanúgy, ahogy az az IC/BPS kezeléséhez is hozzátartozik. Ezt természetesen leghatékonyabban a GAG-réteg alkotóelemeinek hólyaginstillációjával lehet elérni. Valójában az IC/BPS terápiájában használt készítményeket ilyen esetekben is alkalmazzák:6 Európában a hyaluronsavat és a chondroitin-szulfátot,7 az Egyesült Államokban pedig a heparint.8 Néhány urológus már arra is rávilágított, hogy a visszatérő húgyúti fertőzések megelőzésében is helyet kaphatnának a GAG-réteg regenerálására használt készítmények.9,10 Egyes közlemények szerint, hatásos terápiás módszer lehet magát az antibiotikumot instillálni a húgyhólyagba,11 ami a húgyúti fertőzések megelőzését is segítheti, illetve olyan esetekben is használható, ha a páciens a kevésbé invazív kezelési módokra (szisztémás gyógyszeradagolás) nem reagált.
Az UroDapter®, mint a hólyaginstilláció új eszköze, a gyakori húgyúti fertőzések kezelésében is szerepet játszhat. A tény, hogy a segítségével a katéterhez képest jóval kevésbé invazív módon lehet oldatokat juttatni a húgyhólyagba, már azért is kulcsfontosságú, mert éppen a katéterek jelentik a húgyúti fertőzések egyik legfontosabb forrását.
Fontos azonban kiemelni, hogy ha a kezelendő állapot mellett a páciensnél bakteriális urethritis is fennáll, az UroDapter® használata nem javasolt. Ilyen esetben ugyanis az UroDapterrel végzett kezelés során a baktériumok a húgycsőből a húgyhólyagba sodródhatnak, és hólyagfertőzést válthatnak ki.
Ugyanilyen okokból nem javasolt az UroDapter® használata menstruáció alatt, illetve a szexuális együttlétet követő két napban sem.